Engedjék meg, hogy bemutatkozzam!
Kőrösi Annamária vagyok, születésem óta élek Budakeszin. Férjemmel három felnőtt gyermek büszke szülei
vagyunk.
Iskolás éveimet itthon, Budakeszin kezdtem a mai Széchenyi István Általános Iskola elődjének számító Budakeszi Általános Iskolában. Ezt követően a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanítói szakán szereztem diplomát 1995 – ben. A számos továbbképzés mellett először 2010 tavaszán államvizsgáztam a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán
magyar nyelv és irodalom műveltégi területen, majd 2015 decemberében a
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság – és
Társadalomtudományi Karán lettem szakvizsgázott pedagógus, közoktatási vezető.
Első diplomám megszerzése után helyezkedtem el a Budakeszi Általános Iskolában, ahol rögtön 1. évfolyamos tanítóként kezdtem a pályámat. 25 évig dolgoztam ott tanítóként, munkaközösség – vezetőként. 2020 – ban a SZIA „németes” osztályainak kiválásával létrejött a Budakeszi Német Nemzetiségi Általános Iskola, a Wudisuli, ahol folytattam osztálytanítói tevékenységemet és kezdtem el intézményvezető – helyettesi feladataim ellátását.
Amikor idén július elején Gölcz Mira intézményvezető jelezte, hogy az idei tanévet már lakóhelye iskolájának igazgatójaként kezdi, Schrotti János elnök úr intézményvezetői felkérésére örömmel és izgalommal mondtam igent.
Intézményvezető – helyettesként Martin Andrea és Sinkó Lilla segíti majd
testületünket.
Július közepe óta folyamatosan kommunikálunk a kollégákkal, készítjük elő a tanévet, hiszen számos változás történt iskolai életünkben. Már a júniusi évzáró és ballagási ünnepségünkön elköszöntünk több nyugdíjba vonuló munkatársunktól, majd a közös évzáró pincelátogatáson azoktól a kollégáktól, akik különböző családi okok miatt hagyják el iskolánkat.
Pályázatban szerencsére többen jelentkeztek, akik velünk szeretnének dolgozni, így a tanévet biztonsággal tudjuk kezdeni.
A nyár folyamán több termet kifestettünk, átrendeztünk, néhány fontos szerelési munkát elvégeztettünk. Jelenleg egy saját számítástechnika – terem létrehozásán dolgozunk.
Az infrastrukturális fejlesztéseken túl úgy gondolom, fontos, hogy az eddigi jó eredményeket, programokat megőrizzük, a kevésbé sikereseket átgondoljuk, megreformáljuk, a közös értékeket, hagyományokat ápoljuk, fejlesszük. Mindezen célok eléréséhez elengedhetetlen a jó csapatmunka: Legyen szó egy tanóráról, kirándulások, versenyek, vetélkedők, egyéb programok megszervezéséről, lebonyolításáról, vagy akár a vezetői munkáról. A pályakezdésem óta eltelt 28 év megtanított a munkahelyemen és a családi életemben is az elfogadásra, együttműködésre, rugalmasságra, kompromisszumra, megújulásra és leginkább a humorra.
Legfőbb célom, hogy minden diák, pedagógus, technikai dolgozó és a szülők is szívesen jöjjenek intézményünkbe. A gyerekek személyisége motiváló tevékenykedtetéssel sokoldalúan fejlődjön; az intézményben dolgozók olyan légkörben dolgozhassanak, ahol aktív, kreatív munkát végezhetnek, ahol fontosnak érzik magukat és a munkájukat; a szülők
bizalommal hozzák gyermekeiket hozzánk és partnernek érezzék magukat a nevelés folyamatában. Éppen ezért számomra a vezetés nem egy egyirányú (fentről lefelé ható) folyamat, fontos számomra a kölcsönösség, a kollégáim, a szülői szervezet
közreműködése, visszajelzése céljaim/céljaink elérésében. Ez csak
kiegyensúlyozott, harmonikus munkakapcsolat során valósulhat meg, amihez
elengedhetetlen részemről a többiek irányába a kiszámíthatóság, határozottság,
következetesség, szakmai tudás, empátia és elismerés.
Ezekkel a gondolatokkal köszöntök Mindenkit az új tanév küszöbén!